3 L Cafe - Lakitelek és környéke hírei! Közélet, bulvár, sport és minden ami egy kávé mellett megbeszélhető!
  1. 2022.07.04. hétfő, Ulrik
  2. |
  3. 34 °C
  4. |

Az év női példaképe: Csernák Krisztina

Először adták át Bács-Kiskun megyében „Az év női példaképe” díjat a Kecskemétimami internetes női magazin szervezésében. Ebben az évben három megyében hirdették meg a pályázatot. Megyénk győztese a nyárlőrinci pszichológus, Csernák Krisztina lett.

Az interneten keresztül olyan nőket kerestek, akik az anyaságban helytállnak, mellette dolgoznak és a munkájukban is valami különlegeset, maradandót hoznak létre. A példaképeket lehetett jelölni, a tíz döntőst, akit szakmai zsűri válogatott ki, pedig megkereste a magazin. Megkérdezték elfogadják-e a jelölést, majd arra kérték őket, hogy írjanak magukról egy bemutatkozást, melyben kitérnek arra, hogyan sikerül összehangolni családi teendőiket, a szakmai feladatokkal. Egy hétig lehetett szavazni. Egy nap mindenki csak egy alkalommal szavazhatott, egy email címről, és egy gépről. Ez azért is volt fontos, hogy tisztességes legyen a szavazás, és hogy valódi emberek álljanak a verseny mögött. A győztes Csernák Krisztina azt mondja, hogy nagyon széles körben sikerült megszólítani az embereket. Sokan szavaztak Nyárlőrincről, a férjének a településéről, Kunpeszérről, munkahelyéről, a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórházból, barátai, ismerősei közül, valamint azok közül a páciensek, hozzátartozók közül, akivel valaha találkozott. A díjátadást március 8-án a nők napján tartották a kecskeméti megyei könyvtárban.

– Bevallom őszintén, hogy nagyon izgultam, mert az indulók között neves kecskeméti nők is voltak, akiket széles körben ismernek a városban, meséli Csernák Krisztina. – A díjátadás alkalmával felhívtak bennünket egyenként a színpadra, mindenkinek adtak ajándékot, felolvasták a rólunk szóló bemutatkozó szöveget. Én maradtam a végére, és akkor már tudtam, hogy megnyertem „Az év női példaképe Bács-Kiskun megyében” elnevezésű versenyt. Az oklevélen és az emlékplaketten kívül egy élmény hétvégét is kaptam, két felnőtt részére, két éjszakára, a bikali élménybirtokra, ahova a gyerekeimmel fogok elmenni. A díj segítségével figyelmet kap a munkám, amit elkötelezettséggel, nagy energiákkal, szívből végzek. Meg tudom mutatni azt is, hogyan tudom ezt a hivatást a családi élettel összeegyeztetni. Tudok mesélni a családomról, hogy mi milyenek vagyunk, miből állnak a hétköznapjaink, mik a hobbijaink.

Csernák Krisztina pszichológusként végzett, azóta is az első munkahelyén dolgozik, a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórházban, 2008 óta. Fontosnak tartja, hogy képezze magát, ezért folyamatosan tanul. Az elmúlt év őszén egészség-szakpszichológus szakvizsgát szerzett. Nem csak Kecskeméten, de a régióban is ő az egyetlen ilyen végzettségű szakember. Jelenleg pszichoterapeuta szakképzésre jár, mely szintén több éves képzési folyamat. Három évvel ezelőtt kezdett el gyászfeldolgozással foglalkozni, amit sajnálatos módon, a saját életébe is be tudott illeszteni. Ezt azért választotta, mert úgy érezte, hogy az egyetemen ezzel kapcsolatban nem kaptak elég ismeretet. Szerette volna professzionálisabb szinten megtanulni ezt a szakterületet. Ősszel pedig a kórházon belül lehetőséget kapott arra, hogy az Intenzív osztály pszichológusa legyen. Az osztályon magas képzettségű orvosok, szakápolók, gyógytornász, dietetikusok, diagnosztikai szakemberek dolgoznak. Ez a gyógyító csapat egészült ki személyében pszichológus szakemberrel. Az Igazságügyi Minisztérium másfél évvel ezelőtt indított Kecskeméten egy Áldozatsegítő központot, ahova gyakorlatilag bárki az utcáról besétálhat, legyen bármilyen cselekménynek az áldozata is. Krisztina ott is dolgozik, és privát pszichológusként is tevékenykedik. Természetesen a munkája teljes diszkréciót élvez.

Csernák Krisztina családjában, az elmúlt évben tragédia történt, mert elvesztette a férjét. Másfél évvel ezelőtt, gyors lefolyású, áttételes daganatos betegséget diagnosztizáltak nála. A kezelést elkezdték, maximum két-három hónapot jósoltak az orvosok neki, de hét hónapig tudta tartani magát. Május elsején halt meg. Krisztina, más emberhez hasonlóan belül összeomlott, de tartotta magát a gyerekei, a családja és a munkája miatt. A napi dolgokban rendkívül sokat segített az anyukája, aki a szomszédja is. Főzött, tanult a gyerekekkel, a hátteret biztosította. Krisztina azt vallja, hogy a rossz hírnek már az első pillanatában érdemes segítségért folyamodni. Ő is maga mellé állított segítőket, beült abba a székbe, ahova vele szembe szoktak ülni, és elvitte az érzéseit, a gondolatait a segítőjének. Akkor indult be a Pszichoterapeuta képzés is, aminek az első másfél éve abból áll, hogy egy csoportterápián vesznek részt a hallgatók. Így azok, akik ott voltak, mind támogatásukról biztosították Krisztinát, hogy fel tudja dolgozni azt, ami vele történt. Egy életen át tartó tapasztalatot szerzett, amit most már saját élményén keresztül tud átadni másoknak. Egyéni és csoportos foglalkozásokat vezet magánrendelése keretein belül veszteséget elszenvedett emberek számára. Úgy érzi, nem ijed meg a problémáktól, és nagyon mélyen tud, a hozzá fordulóknak segíteni. Nemcsak halálesetek folytán fordulnak hozzá, hanem hosszantartó párkapcsolatok szakítás utáni feldolgozásával, súlyos betegségek következményének a feldolgozásával, vagy meddőségi problémákkal is.

– Ez a díj a számomra egy állomás, aminek már számos következménye van, mert megkaptam a készséget és a lehetőséget, hogy megmutassam a munkámat hangsúlyozza Krisztina. – Azóta visszatértem a mindennapokba, de valahogy más tapasztalattal. Tulajdonképpen nem történik semmi, csak mennek a mindennapok tovább, de nagyobb figyelemmel, nagyobb fegyelmezettséggel, és talán több alázattal. Hiszen egy ilyen díj szellemiségéhez, illetve az általam képviselt értékrendhez ezután is hűnek kell maradni, azt „meg kell szolgálni”! Szép, és fontos lehetőségek nyíltak meg előttem. A közeljövőben két országos konferencián is előadok, az egyiken orvosok, a másikon pedig kórházvezetők előtt tudok beszélni. A magánéletben fontos számomra az, hogy a gyermekeim megállják a helyüket az intézményeikben, szép eredményeik, és jó kapcsolataik legyenek. Levente most hatéves, a Református általános iskola angol tagozatos kéttannyelvű osztályába készül. Karolina kilenc éves, ő is oda jár, német nyelvi tagozatra. Azt szeretném, hogy ne csak eltöltsék az idejüket az iskolában, hanem jól is érezzék magukat, alkossanak, helyük legyen a közösségekben. Jók a képességeik, kreatívak, és remélem, hogy csupa jó dolog áll majd előttük. A díj már valamennyire megváltoztatta az életemet. Már a döntőbe való kerülésem alkalmával azt éreztem, hogy árad felém a szeretet. Akik ismernek, azok hiteles életútnak látták, amit leírtam, és érdemesnek ítéltek a díjra. Sokan megállítottak, olyan emberek is, akikről nem is gondoltam, hogy ismernek. Rengetegen megöleltek, ami nagyon jól esett, mert én is „ölelős” típus vagyok, és ez csodálatos érzés volt.

Arra kérdésre, hogy sikeres embernek tartja-e magát, Csernák Krisztina azt válaszolta, hogy olyan családban nőtt fel, ahol nagyon kritikusak voltak a szülei, nagyszülei. Voltak elvárásaik vele szemben, így egészen az általános iskola végéig, középiskola elejéig nem érezte úgy, hogy sikeres lenne, de mindig a maximumot nyújtotta kiskora óta. A kritikus légkörben való felnövekedés, magában hozott egy feszes tempót, egy maximalizmust, többféle területen való tevékenykedést. Hangszeren tanult, színjátszókörbe, énekkarba, tanulmányi-, és sportversenyekre járt. Mindig is pszichológusnak készült. Annak ellenére, hogy első generációs értelmiségi a családjukban, nagyon tudatosan építette fel az életútját. Elmondása szerint ehhez persze kellettek a nagyon jó pedagógusok, akik kiemelték, szabad idejüket nem sajnálva foglalkoztak vele, már az óvodában, általános és középiskolában is. Ezután pedig jöttek a sikerek. Az egyetemen ezt szerette volna tovább mélyíteni. Nagyon sok munkája van abban, ahol most tart, minden szinten.

Akik járnak futóversenyekre, azok találkozhattak már Csernák Krisztinával. Ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy ebben is más, mint a családja tagjai. Náluk ugyanis az életnek az élvezete dívott, vagyis jó társaságban, jókat enni és jókat inni. Ez viszont azt eredményezte, hogy huszonéves korára felment rá nem kevés súlyfelesleg, mind a két gyermekét száz kiló fölötti súllyal szülte meg. Azt érzete, hogy ezen muszáj változtatnia. Először odafigyelt az étkezésére, majd elkezdett kerékpározni. Utánfutós kerékpárral körbetekerték a Velencei tavat, majd később a Balatont is. A biciklizést mostanáig megtartotta, de úgy érezte, hogy mélyíteni kellene még a mozgást. Szeretett volna egészségesebb, csinosabb lenni, amihez a futás járult hozzá. Krisztina szerint egy egészségpszichológus a magánéletében is váljon hitelessé. Ha ugyanis megnéznek egy száz kiló fölötti egészségpszichológust, akkor az „bort iszik és vizet prédikál”, tehát nem hiteles. A futás először a teljesítményről szólt nála, voltak kihívások, de most már nem erről szól. Nagy álma volt a maraton teljesítése, de megállt a félmaratonnál, mert akkor jött a férje betegsége. A diagnózis pillanatában úgy érezte, hogy elment minden ereje. Akkor elengedte a maraton teljesítését. Most pedig már nem ezt tartja fontosnak, hanem azt a testi, lelki karbantartást, az erőgyűjtést, amit a futás tud neki adni. Ez számára a futás funkciója.

Csernák Krisztina ennek a díjnak az elismerésével nem áll meg. Továbbra is szeretne az embereken segíteni, átadni azt a tudást, amivel rendelkezik, hogy megnyugtassa azoknak a lelkét, akiknek vigaszra és gyógyulásra van szüksége. Tovább tanul, képezi magát, mert számára az ember az érték.