3 L Cafe - Lakitelek és környéke hírei! Közélet, bulvár, sport és minden ami egy kávé mellett megbeszélhető!
  1. 2021.09.25. szombat, Eufrozina
  2. |
  3. 23 °C
  4. |

Borverseny helyett bormustrát tartottak

Évek óta hagyomány a Szentkirály-Lakitelek Hegyközségnél, hogy tavasszal borversenyt rendeznek. Ez az elmúlt évben és idén is a koronavírus miatt elmaradt.

 

A szőlőtermelők és borkészítők azonban úgy gondolták, hogy nem maradnak borkóstolás nélkül, ezért nem versenyt, csak mustrát szerveztek, amit stílszerűen a lakiteleki Bacchus borozóban tartottak. Azokat a szőlősgazdákat hívták meg, akiknek maradt még boruk az elmúlt évről. A mustra előtt kiderült, hogy huszonegy mintát vittek a termelők. A borosgazdáktól, a mintákon kívül, csupán azt kérték, hogy hozzanak olyan rágcsálni valót, amit a borbírálaton szoktak fogyasztani a szakemberek. Ennek következtében akár pogácsa mustrát is lehetett volna hirdetni, mert annyi féle volt. Persze azon kívül még sajt és alma is szerepelt az „étlapon”.

A megjelenteket Papp Kálmán hegyközségi elnök köszöntötte, aki maga is szőlőtermelő és a Bacchus borozó tulajdonosa. A mustra minden tekintetben úgy történt, ahogyan a bírálatok során szokott lenni. Először a fehér, majd a rozé és a legvégén a vörös borokat kóstolták. Bár előtte nem volt érzékszervi bírálat, de fajták szerint sorolták be a mintákat. A hegyközség hagyományos fajtáin kívül, mint a cserszegi fűszeres, rajnai rizling, kékfrankos, olyan borokat is kóstoltak, mint chasselas, ami inkább csemegeszőlő, vagy a Néró, ami az egyedüli kék csemegeszőlő fajta, amiből vörösbor készíthető. A generosat, és a blaburgert nem kimondotta ezen a vidéken termelik, ezért ez kétfajta is különlegességnek számított. Olyan is előfordult, hogy maguk a termelők öntötték a kóstolók poharába saját borukat.

Bár szakmai véleményt nem fogalmaztak meg, de tapasztalatokat cseréltek. Mindenki elmondhatta véleményét saját és a másik termelő boráról. Néhány eset kivételével megegyeztek a vélemények. Természetesen szóba került az egyre jobban közeledő szüret is. Az örök témáról, a szőlő felvásárlásról is beszéltek. Abban szinte mindenkinek megegyezett a véleménye, hogy a szőlők felvásárlási ára alacsony, és ezzel nem a termelők, hanem a kereskedők járnak jól. Konkrét dolgokat nem fogalmaztak meg, de azt szeretnék, ha a szőlő árát minden évben a gazdák igényeihez – és ez nem nagy – igazítanák, mert csak akkor éri meg szőlőt termelni, ha a gazdáknak is megéri, nem csak a felvásárlóknak. A szőlőtermelők többsége már sokat megélt, tapasztalt, és sajnos kevés olyan fiatal van, aki nem csak érdeklődik, de tesz is annak érdekében, hogy ez a hagyományos gyümölcs meg- és fennmaradjon. Szerencsére a hegyközségben több olyan fiatal is van, akik több hektáron gazdálkodnak, így remélhető, hogy az elkövetkezendő időszakban is lesznek majd finom szőlők és jó borok Szentkirály és Lakitelek vonzáskörzetében.