1. 2024.04.25. csütörtök, Márk
  2. |
  3. 10 °C
  4. |

Horog került a hattyú nyakába

Évek óta, mikor hidegebbre fordul az idő a hattyúk és a vadkacsák megjelennek Lakiteleken, a Szikrai Holt-Tiszán a szabadstrandnál. Nem egyszerre jönnek, hanem folyamatosan, és egyre többen lesznek. Ezúttal egy kis probléma adódott az egyik hattyúnál.

 

A vízi madarak hetek óta a híd közelében tartózkodnak, jól megférnek egymás mellett, nem féltékenyek egymásra és a táplálékot sem veszik el egymás elől. A hétvégeken egyre többen kíváncsiak rájuk, sokan fényképezik őket, és akadnak olyanok is, akik etetik. A szakemberek szerint ez nem jó, mert a madarak hozzászoknak és amikor nincs látogató akkor várják az ételt. Jelenleg tizennyolc hattyú és harminckettő vadkacsa próbálja megszűntetni azt, hogy ne fagyjon be a Holt-Tisza teljesen. Folyamatosan úszkálnak, amivel megakadályozzák, hogy a jég vegye át a hatalmat a víz felett. A vízfelület azonban egyre kisebb, ahogyan hidegebbek a nappalok és az éjszakák.

A mostani napos időben a hattyúk egyrésze kint sütkérezett a szárazföldön, a másik részük a vízben úszkált, vagy a jégen pihent, a vadkacsák pedig valamennyien a vízben mozogtak. A hattyúk megszokták már az emberek közelségét, akár egy méterre is meg lehet őket közelíteni. Talán így vette észre valaki, hogy az egyik hattyú nyakából egy damil lóg ki, a horog pedig belefúródott a madár bőrébe. Értesítették Udvardi István kiskunfélegyházi állatmentőt, aki megpróbálta befogni a hattyút.

Aki azt hiszi, hogy a hattyúkat könnyű befogni, az nagyon téved. Udvardi István vagy félóráig mozdulatlanul figyelte azt a hattyút, amelyiknek a nyakában horog volt. Várta, hogy mikor fog majd kijönni a vízből. Nem türelmetlenkedett, tudta, hogy eljön az ideje. Úgy is lett. Először néhányan jöttek ki a partra, majd pedig a sérült madár is. Olyan helyre mentek, ahol találtak egy kis füvet, azt eszegették. Udvardi István figyelte, hogy mikor merülnek el a madarak annyira az evésben, hogy közelebb tud hozzájuk menni. Hátulról lassan közelített hozzájuk, és mikor egy méter volt már csak közöttük a távolság, akkor rávette magát a hattyúra. Majd nem sikerült a madárnak elmenekülnie, de István a lába után kapott és megfogta. Az akció előtt kesztyűt húzott, mert mint mondta a hattyúknak erős a csípése. Természetesen hozott minden felszerelést, amire esetleg szüksége lehet. Elsősorban egy zsákra, amibe nehezen ugyan, de bele tudta tenni a hattyút. Előtte azonban kivágta az egyik sarkát, ahol ki tudta dugni a madár fejét. Ez sem volt egyszerű művelet, mert a több, mint tíz kilós madár erősen védekezett. Még mielőtt azonban a zsákba tette volna a hattyút, megvizsgálta a horgot. Az ólmot levágta a damilról, hogy ne akadályozza a madarat. Megállapította, hogy a horog erősen benne van a nyakban, ezért meg kell majd röntgenezni. A zsáknak a száját bekötötte majd a kocsijához vitte a madarat. Kecskemétre az állatkórházba szállította, ahol majd megállapítják hogyan lehet kivenni a horgot.

Udvardi Istvánnak nem ez volt az első madármentése. Évek óta önkéntesként végzi ezt a munkát. Két évvel ezelőtt Szentesen a Kurca partján engedett el egy bütykös hattyút, amiről videó felvétel is készült, de azóta is sok madárnak adta vissza az életét és a szabadságát. Legutóbb egy sérült egerészölyvet mentett meg, amit fotókkal is tudott bizonyítani. A madár mentése ezúttal is sikerrel járt, de azt senki sem tudja, hogyan és mikor került a hattyú nyakába a horog.