Messziről hallatszik a citera hangja, ami a lakiteleki Tőserdőből, pontosabban a Kontyvirág Erdei Iskolából szól, ahol a harmadik Rózsatábor lakói gyakorolnak.

Nem csak az ország különböző részéről, de a határon túlról is érkeztek gyerekek, hogy részesei legyenek a harmadik Rózsa citera és kézműves tábornak. – Látva a felsőfok hiányosságait, úgy gondoltuk, hogy alulról kell megalapozni a zeneszeretetet mondta Nauner-Agárdi Éva mátészalkai népzenetanár, etnográfus, a Népművészet Ifjú Mestere, a tábor vezetője. Ha alapfokon meg tudjuk fogni a gyerekeket, akkor lehet, hogy lesz belőlük művészeti középiskolás, vagy esetleg tovább menve pedagógus is. Az, hogy pedagógusokká váljanak, alapfokon kell elkezdeni. Ezért választottuk a tábor életkorának a nyolc, 15 éves korig a gyerekeket, mert ők a legfogékonyabbak erre. Természetesen a hagyományápolás és a citera szeretetének a tovább vitele is szerepel az elképzeléseink között. A legelterjedtebb népi hangszer Magyarországon a citera, azért mert könnyű volt elkészíteni. Sajnos nagyon nagy hiányosságok vannak, mert a régi anyagok nincsenek megörökítve. Szeretnénk, ha továbbra is a citera országa lennénk, ezt próbáljuk itt a táborban megalapozni. A gyerekek vevők erre. A tábor jelmondata ennek megfelelően: minden egy jó élménnyel kezdődik.

Rózsaszentmártonban volt az első táborunk, de azt kinőttük, tiszteletből viszont megtartottuk a Rózsa nevet, és most már a harmadikat szerveztük, tette hozzá Báti-Dobos Szilvia szervező, aki a tiszakécskei Bokréta citerazenekarnak volt az oszlopos tagja, jelenleg Horton él. Az erdei iskola vonalát kerestük tovább, mert szimpatikus konstrukció az, hogy ne csak citera legyen. Megbeszéltük, hogy maradunk a gyermektábornál, velük szeretnénk foglalkozni. Megtaláltuk a Kontyvirág Erdei Iskolát, ahol gyönyörű környezetben, kiváló feltételek mellett folyik az oktatás. Nagyon jól sikerült az elmúlt évi is, akkor már ötvenen voltunk, jelenleg csak negyvenen, a vírus helyzet miatt. A tábort a Nemzeti Kulturális Alap Halmos Béla programja támogatta.

Báti-Dobos Szilvia arról is tájékoztatást adott, hogy nem mindenki alszik bent, a környező településekről bejárnak a gyerekek. Az erdélyi nagykárolyiakért nagyon izgultak, hogy tudnak-e jönni. Szerencsére tudtak. Rajtuk kívül Mátészalkáról, Nyíregyházáról, Debrecenből, Nyírbátorból, Budapestről, Nyárlőrincről, Lakitelekről, Tiszakécskéről, Váraszóról, Sóskútról és Gyermelyről érkeztek diákok. Vannak olyan gyerekek, akik először vannak a táborban, de olyanok is, akik visszajárnak és ez már a harmadik nekik. Hat csoportban különböző szinten folyik az oktatás. A kezdő csoportban van olyan, aki még csak most látott először citerát, a haladóban pedig olyan, aki már bonyolult erdélyi dallamokat is játszik. Akad olyan gyerek, aki iskolai keretek között citerázik. A táborban megfelelő zenei, népzenei és néprajzi képzést is kapnak a gyerekek. Hat pedagógus irányításával folynak az órák. Nauner-Agárdi Éva mellett Csüllög Edina népzene pedagógus, Szerencsi Zsuzsanna ének szakos tanító, gyakorló régi citerás, Léczné Urbán Bernadett népzenei pedagógus, citerát, éneket tanít általános iskolában, Takácsné Ferenczi Ágota népzene pedagógus, énektanár, Szabolcsi Flóra énekzene, népzene egyetemi hallgató citerásként segíti a munkát. Báti Péter citerás mindenes, nagyon népszerű a gyerekek körében. A táborzárást szombaton délután négy órakor tartják, az eredi iskolában, ahova a szülőket is meghívták, de bárkit szeretettel várnak, akit érdekel a népzene.