Minden évben megemlékeznek a lakiteleki Gondozási Központban azokról az idősekről, akik már nem élnek, de valamennyi időt az otthonban töltöttek el.

Ez úttal is az intézmény teraszán, a jelenlegi lakók, és azok hozzátartozói, akik már nem élnek, de egykoron az otthonban töltötték napjaikat, várták a megemlékezést. Tigyi Istvánné a Gondozási Központ vezetője köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy az intézmény a második családja az ott élőknek, hiszen ott gondoskodnak róluk, ott látják el őket. Felhívta a figyelmet arra, hogy milyen fontos hinni Istenben, mert akkor könnyebben tudjuk elfogadni az élet utolsó időszakát. Beszéde után Kókai Géza református tiszteletes szólt az egybegyűltekhez, majd az ápolónők felolvasták annak az ötvenöt polgárnak a nevét, akiket az intézményből kísértek utolsó útjukra. Eközben mindenkiért egy-egy mécsest gyújtottak, amit az udvaron lévő emlékező helyhez tettek le. Bagi Ferenc plébános is beszélt az elhunytakról. Úgy fogalmazott, hogy ilyenkor Mindenszentek napján virágoktól szép a temető, de életükben kellett volna a virágokat odaadni szeretteinknek. Ezt követően megszentelte az emlékező helyet, majd Rozsnyói Ákos a kecskeméti Piarista Gimnázium növendéke szavalt el egy verset. Tigyi Istvánné az emlékezésen résztvevőket meghívta egy kis tízóraira, amit az intézmény dolgozói készítettek.